8

Megalakuló gyűlésre


Tisztelt Egybegyűltek, Testvérek!


A szervezők nevében köszönjük azoknak, akik segítettek abban, hogy ez az összejövetelünk megvalósulhatott: magyar újságjainknak, Gaal Csaba (Kanadai Magyarság), Somorjai Ágnes (Magyar Élet), Szakállas Attila (Magyar Jelen), akik ingyen tették be hirdetésünket; Horváth István (Magyar Ház), Réthi Árpádnak, és mindazoknak, akik értesítettek, barátokat, ismerősöket.


Úgy érzem, hogy a mai nap ujjá születünk. Bebizonyosodott, hogy gyökereink nem haltak ki. Nem haltak ki azok, akik álmaikat valóra akarják váltani. Ittlétünkkel mi is azt bizonyítjuk, hogy mi is álmodunk legalább egy önrendelkezéssel bíró szülőföldről, és akarunk is cselekedni érte.


Igyekszem röviden átmenni a történelmi tényezőkön.


Trianon óta, Erdély román megszállásának és birtokbavételének kezdeti időszakától fogva nyilvánvaló volt az, hogy az erdélyi magyarság csakis akkor képes megőrizni nemzeti önazonosságát és kultúráját, ha valamiféle kulturális és területi autonómia birtokában kormányozhatja önmagát, és építheti ki minél szorosabb és eredményesebb kapcsolatait a trianoni döntés által darabjaira szakított nemzet többi közösségével. Erdélyben szinte mindenki – legyen „radikális” vagy „megfontolt” – az erdélyi magyarság nemzeti autonómiájának terveit szövögeti. Valójában mindkét gondolat, mindkét politikai stratégia sok-sok évtizede – hol erősebben, hol rejtettebb módon –átszövi az erdélyi (és a magyarországi) közéleti gondolkodást. Így:

Mindezzel szinte egy időben született meg az a stratégiai felismerés, miszerint az erdélyi magyarság hatékony önvédelmének és az erdélyi magyar autonómia felépítésének leginkább eredményeket ígérő kerete az európai, illetve közép-európai nemzetek és országok integrációja lehet. És ma a közép-európai régió az egységesülés lázában ég. A Trianon utáni erdélyi magyar gondolkodásban és közéletben igen népszerű volt az akkori időkben „pán-európai” eszmének nevezett integrációs gondolat. Ennek az eszmének az előrehaladásába vetette bizalmát, például Szentimrei Jenő, aki 1925-ben a Magyar Kisebbség című folyóiratban közölt Szempontok a megírandó „Erdély történeté”-hez című írásában a következőket jelentette ki: „Erdély nem csak földrajzi, de igenis gazdasági és politikai egység egyszersmind, amelynek összefüggései nyugatra éppúgy, mint keletre hosszú századok alatt sem tudtak kohéziós erővé izmosodni, a legközelebbi nagyobb egységének éppen ezért nem Romániát s nem is Magyarországot, hanem Közép-Európát s távolabb az Európai Egyesült Államokat tudom csak elképzelni.”


Az erdélyi magyar autonómia ügye az 1989–1990-es romániai rendszerváltozást követően nyomban napirendre került, egy egész kötetre rúgnak azok az állásfoglalások, nyilatkozatok, amelyek ezt igazolják. Bukarest azonban akkor következetesen elzárkózott a kisebbségi autonómia eszméje elől. A bukaresti kormányok mindig is csak a kényszerítő körülmények hatására szánták el magukat a kisebbségpolitikai reformok bevezetésére. Mára mindenesetre megállapíthatjuk, hogy az autonómia eszméjével szembefordított kormányzati politika és retorika ellenére az erdélyi magyar önigazgatás ügye, mindenekelőtt a Székelyföldön, szemlátomást előrehaladt, és számos olyan közületi intézmény jött létre, amely máris egy lehetséges önigazgatási rendszer csírájának tekinthető.
Annak az európai integrációnak, annak az európai uniós elhelyezkedésnek, amelyre a román kormányzat és, úgy tetszik, a román társadalom, a román értelmiség egy számottevő része törekszik, kétségtelenül magával kell hoznia az erdélyi magyar autonómia ügyének további érvényesülését. Az európai integrációtól elválaszthatatlan az önigazgatás intézményrendszere, azért talán joggal lehet bízni abban, hogy Románia európai integrálódásának folyamata fel fogja erősíteni az erdélyi magyar önigazgatás (autonómia) lehetőségeinek és felépítésének további kiteljesedését. Azt azonban mindenképpen tudomásul kell vennünk, hogy az autonómia ügyét és az integráció ügyét egymástól nem lehet elválasztani, és minél hitelesebben és teljesebben megy végbe Románia európai uniós integrációja, annál jobban kiteljesednek az erdélyi magyar autonómia lehetőségei. Pomogáts Béla cikkéből idéztünk.


Miután megalakultak a helyi, területi, széki Székely Tanácsok, 2003. október 26.-án Sepsiszentgyörgyön megalakult a Székely Nemzeti Tanács, amelynek célja Székelyföld őshonos lakossága, a székelység nevében igényelni és elnyerni a történelmi terület autonómiáját.

A Megyei Könyvtár Gábor Áron termében a székely himnusz eléneklése után kezdődött meg a rendezvény, melyen közel 400 települési illetve széki küldött vett részt.

Dénes Csaba, a Sepsi Református Egyházmegye esperesének áldása után Tulit Attila, a Székely Nemzeti Tanács Kezdeményező Testületének háromszéki tagja köszöntötte a székely székek küldötteit, és a meghívott vendégeket. Beszédében elmondta, „méltóképpen döntött úgy a Kezdeményező Testület, hogy a Székely Nemzeti Tanács megalakulásának helyszíne éppen az a hely legyen, ahol őseink másfél évszázaddal ezelőtt az önvédelmi harc vállalása és megszervezése ügyében döntöttek, és ahol a legendás hírű mondat elhangzott: Lesz ágyú!” Székelyföld magyar lakosságának jó része újból az önvédelmi harc vállalása mellett döntött – jelentette ki Tulit, majd hozzátette: az önpusztító apró lépések után, egy évtizedes mellőzésből és ámításból ocsúdva áll ki elorzott jogaiért, az önrendelkezés megszerzéséért a székelység. Tulit Attila szerint meg kellett

tapasztalni a közönyt, a megfélemlítési szándékot, a megbélyegzést, a lekicsinylés és elbátortalanítás sok apró

fortélyát, ám mint mondta, „a szemrehányás és a felelősségre vonás helyett, amely a választott vezetőinket illetné, inkább azt a gondolatot dédelgetjük, hogy a megpróbáltatások legvégső idején szokott elkövetkezni a fordulat.”

A köszöntő beszédet követően Borsos Géza, a Kezdeményező Testület soros ügyvivője ismertette a napirendet. Előbb a 8 szék, Maros, Udvarhely, Csík, Gyergyó, Orbai, Kézdi, Bardoc–Miklósvár és Sepsi történelmi székek választott vezetői tettek jelentést arról, hogy az általuk képviselt régió hány településén alakultak meg a székely tanácsok. A számbavételből kiderült, hogy Székelyföldön 105 települési tanács jött

létre. A jelentéstétel után megalakult a Székely Nemzeti Tanács, amelynek létrejöttét a Szózat eléneklése tette még ünnepélyesebbé.

Egyetlen javaslat hangzott el az elnöki tisztségre, Csapó I. Józsefet az autonómiastatútum tervezetének kidolgozóját közfelkiáltással választották meg a Székely Nemzeti Tanács elnökének. Alelnökök: Borsos Géza Gyergyó-, Gazda József Orbai-, Izsák Balázs Maros-, Sántha Imre Kézdi-, Szász Jenő Udvarhely-, György Attila Csík-, Bán István Bardóc–Miklósvár-, Ferencz Csaba, Kónya Ádám és Tulit Attila sepsiszéki küldöttek.

Jegyzők: András Imre és Farkas Csaba Udvarhely-, Andrássy Árpád marosszéki küldött, egy hely pedig Csíkszéket illeti meg, ahol még nem hozták létre a Széki Székely Tanácsot.


Ezt követően Csapó I. József elnök felolvasta a székely székek önigazgatásáról, a Székelyföld autonómiájáról szóló határozatot, mely egyebek mellett kimondja: „a székely székek mai polgáraiként, Székelyföld lakóiként kinyilvánítjuk akaratunkat a székely székek önigazgatására, Székelyföld autonómiájára és autonómia-statútumának törvény általi jóváhagyására.”


Az üdvözlő beszédek sorát Szilágyi Zsolt parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kezdeményező Testületének soros elnöke indította. Az autonómia azt jelenti, hogy szabadságban, jólétben, békében szeretnénk élni, ezt Nyugat-Európában, vagy a tengeren túl úgy hívják, stabilitás – mondta Szilágyi, majd hozzátette: az autonómia tagadása zavart, bizalmatlanságot eredményez. Szilágyi szerint a székelység autonómiája megvalósítható, egy realista vágy, de, mint mondta „csak annak sikerül, aki tervezni, és álmodni mer. Azonban két ellenségünk van ezen az úton, az egyik, a félelem, a másik, a közöny”. A magyar politikus hangsúlyozta, „a hit és az elszántság továbbviszi közös ügyünket, függetlenül attól, hogy milyen rendőri vagy ügyészi beavatkozással próbálják megfékezni azokat, akik a szabadságot építeni és nem rombolni akarják.” Szilágyi külön kiemelte Fodor Imre, Andrássy Árpád, Tőkés András és Madaras Szilárd nevét, akiket szervezés közben a rendőrség igazoltatott, zaklatott, kihallgatott. Szilágyi Zsolt úgy gondolja, nem lehet

demokráciában élni, ha a nyilvánosság nem létezik, ha a sajtó, a média hagyja azt, hogy ne csak az embereket, hanem az újságírókat is megfélemlítsék. A parlamenti képviselő kifejtette, „a magyarnak nincs nagyobb ellensége, mint a magyar”, de az autonómia megvalósításában összefogásra van szükség, mint mondta, „az a

szövetségesünk, aki hisz abban, hogy a romániai magyarságnak az autonómián keresztül megmaradása és jövője van”.

Szilágyi Zsolt felszólalása után a Székely Nemzeti Tanács határozatot fogadott el az ezután létrehozandó Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsba való képviseletéről. Ezt követően Csapó József egy katolikus csángó naptárt mutatva fel, kijelentette: miként a székelység az erdélyi és a magyar nemzet része, olyképpen a

csángómagyarok is a székelység részét képezik.


Minden székely felelős minden magyarért – hangzott el Király Zoltán, a Magyarok Világszövetsége alelnökének üdvözlő beszédében. Király úgy véli: az anyaország határain kívül rekedt magyarság függetlenségét úgy hívják, hogy kettős állampolgárság és autonómia. Király Zoltán tolmácsolta Patrubány Miklósnak, a Magyarok Világszövetsége elnökének üdvözletét, majd Rákóczi-zászlót adományozott a Sepsiszentgyörgyi Székely Tanácsnak.


Ezután Csapó József nyilatkozatot olvasott fel, mely kimondja, „a székelység közképviseletével felruházottak, a székelyföldi magyarok nevében igénylik a nemzeti hovatartozás alapján elnyerhető magyar állampolgárságot.” A Székely Nemzeti Tanács egyhangúlag elfogadta a dokumentumot, melyet a

Sepsiszentgyörgyre látogató Mádl Ferenc magyar köztársasági elnöknek nyújtanak át.


Ezt követően Vekov Károly parlamenti képviselő, az RMDSZ-en belül működő Nemzetépítő Platform nevében szólt, elmondva, „mindenképpen tudatosítanunk kell, hogy a Székely Nemzeti Tanács egy szükségszerű döntés, ahová el kellett jutnunk, mert identitástudatunk vállalását jelenti ez a határozat.”


Katona Ádám, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés Platform nevében üdvözölte a Székely Nemzeti Tanácsot, majd Orbán Viktor, volt magyar miniszterelnök köszöntő levelét Szász Jenõ tolmácsolta. Orbán Viktor szerint „eljött az ideje, hogy mindannyian elismerjük, a szabadság nem elválaszt embereket és népeket, hanem összefog. A szabadság olyan, mint a szeretet, minél többet adunk másnak, annál több jut nekünk is.” A volt

magyar miniszterelnök úgy véli, aki a szabadságot szereti, az becsüli és szereti más szabadságát is, mint írja, „egy nemzet sem követelhet magának több szabadságot, mint amennyit ő ad, külön-külön minden fiának.”


Tőkés László királyhágómelléki református püspök üdvözletét Gazda Zoltán, a Sepsiszentgyörgyi Székely Tanács tagja olvasta fel: „Adja Isten, hogyha még ránk dőlne is a szittya magasság, az se vethessen gátat a székely autonómiának”. Tőkés László reméli, hogy a „zavarodottság félreérthetetlen jelét mutató RMDSZ java és derék hada végre észbe fog kapni, és velünk együtt fog visszatérni a kolozsvári nyilatkozat forrásvidékére.”

A Székely Nemzeti Tanács létrejöttét még üdvözölte Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke, Barki Éva Mária emberjogi szakértő (Ausztria), Zabolai Csekme Éva, a Magyarok Világszövetsége külügyi bizottságának tagja, és Anzelm Atya egyházi főméltóság.


Csapó I. József a Székely Nemzeti Tanács elnöke szerint „nem kell félnünk, hiszen senkit nem támadunk, hanem az európai normáknak megfelelően, az európai államokban honos területi önkormányzás eszközeit igényelve, és megélve, óhajtjuk azokat az eszközöket, intézményrendszereket, illetve azokat a törvény által garantált jogokat, amelyek lehetővé teszik azt, hogy Székelyföld őshonos lakóiként saját sorsunkról döntsünk, autonómiával élhessünk.” Székelyföld önkormányzása nem jelent veszélyt senkire – szögezte le Csapó, majd hozzátette, „jogosak vagyunk, hogy e történelmi szülőföldön megélhessük nemzeti önazonosságunkat, olyképpen, hogy minden polgár teljes és tényleges egyenlőséget éljen meg, mert nem óhajtunk alárendeltségben élni, kiszolgáltatottak lenni.”


A záróbeszéd után a jelenlévő széki és települési küldöttek fogadalomtétele következett: „Becsületemre fogadom, hogy a reám ruházott közképviseletet legjobb tudásom szerint ellátom, a Székelyföld népének, minden magyar nemzetiségű polgárának érdekeit magaménak vallom, a Székelyföld autonómiája iránt kinyilvánított akaratot felvállalom, továbbítom és megalkuvás nélkül képviselem. Isten engem úgy segéljen!”

A rendezvény a magyar himnusz eléneklésével zárult.


Székely Nemzeti Tanács létrejötte nagy visszhangot keltett, úgy belföldön, mint külföldön.


Ezt követöen Kolozsváron, 2003 december 13.-án megalakult az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács.

A Szózat eléneklésével vette kezdetét szombaton délután a Kolozsvári Magyar Színházban az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) alakuló ülése, amelyen a négyszáz megválasztott küldöttből 373-an vettek részt. Az alakuló ülésen a magyarországi ellenzéki pártok, a FIDESZ és az MDF képviseltette magát, illetve több civil szervezet, közöttük a Magyarok Világszövetségének a hivatalos küldötte is jelen volt.

A rendezvény bevezetőjeként Boér Ferenc színművész Kós Károly Kiáltó Szó című művéből adott elő részleteket, majd a nyitóáhítatot követően Mátis Jenő a házigazda szerepében köszöntötte a résztvevőket. Szilágyi Zsolt, a Kezdeményező Testület ügyvivő elnöke beszámolójában az EMNT megalakulásához vezető út különböző állomásait ismertette, amely köztudottan a Szatmárnémeti Fórummal vette kezdetét, majd folytatódott Kolozsváron, Székelyudvarhelyen, és végül Sepsiszentgyörgyön, ahol megalakult a Székely Nemzeti Tanács. Szilágyi Zsolt eredményesnek és sikeresnek tartotta a Kezdeményező Testület munkáját, amely két-háromhetenként ülésezett, előkészítve az EMNT kolozsvári megalakítását.

Ezt követően került sor a küldöttségek bemutatkozására a történelmi Erdély valamennyi vidékéről. A Székely Nemzeti Tanács 156 küldöttel érkezett a kolozsvári fórumra, emellett valamennyi kistérségi fórum küldöttsége is eljött Kolozsvárra. A seregszemle után 15 órakor Szilágyi Zsolt a résztvevők hosszú tapsa mellett bejelentette az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megalakulását. A több mint háromórás, példás fegyelmezettséggel lezajlott rendezvény tiszteletbeli elnökévé és egyéves mandátumra elnökévé Tőkés László királyhágómelléki református püspököt választotta, megszavazta a 8 alelnökből, a 8 jegyzőből, valamint az EMNT és a Székely Nemzeti Tanács elnökéből (dr. Csapó I. József) álló Állandó Bizottságot.


Tőkés László beszédének elején a magyarságot Kolozsváron és Erdély-szerte veszélyeztető pusztulásról szólva Larius Lazar román szociológus megállapításait ismertette, aki elfogulatlanul tárgyalja kutatásaiban az erdélyi városoknak az elmúlt évszázadban történt elrománosítását. Nem véletlen, hogy Kolozsváron került sor e fórum megszervezésére, hiszen ennek a városnak a kálváriája mutat rá leginkább a romániai magyarság kálváriájára. Tőkés László elmondotta, hogy 10 év alatt, 1992 és 2002 között Kolozsvárról több magyar veszett ki, mint amennyit Mohácsnál veszítettünk. Sabin Ghermanra utalva kijelentette, hogy torkig vagyunk azzal a régi Romániával, amely trianoni vállalásaiból semmit nem teljesített, hogy 80 év távlatából a Kiáltó Szó a földre lett tiporva. Tőkés szerint az RMDSZ vezetői hibás utat választottak, amivel az egész romániai magyar közösség létét veszélybe sodorták. Nem akarunk Erdély indiánjai lenni, amelyeket székelyföldi rezervátumokba zárnak majd. Úgy vélte, a romániai magyarság helyzete annak ellenére rosszabbodik, hogy az RMDSZ együttműködik a román kormánnyal. Ez olyan nyilatkozatokig vezet el, mint amelyet az oktatási alelnök tett, miszerint Romániában a hárompillérű oktatás meghaladja a nyugat-európai szintet is. Könnyű elképzelni, fogalmazott a beszélő, hogy amikor Nyugaton ilyen véleményt hallanak az RMDSZ részéről, úgy könyvelik el, hogy Romániában teljes körű oktatást biztosítanak a kisebbségek számára is.

Tőkés László bírálta az RMDSZ médiamonopóliumra való törekvését is, amelynek intő példája, hogy az új erdélyi magyar tv-adó a szócsöve legyen. A püspök ezért tartotta szükségesnek az egyházak fellépését az ilyen szándék ellen.

Beszédében részletesen foglalkozott a történelmi analógiákkal is: az 1947-es Párizsi Békeszerződést megelőző belpolitikai helyzetről szólva elmondta, az akkori Magyar Népi Szövetség és a mai RMDSZ közötti hasonlóság kísérteties. Az akkori román kormány számára is kirakatpolitikájának szentesítésére volt szükség ahhoz, hogy Párizsban elfogadják Erdély Romániához való tartozását. Akkor legalább a látszatokra adtak, fogalmazott a beszélő, így jött létre a Bolyai Egyetem, lett csángóföldi magyar oktatás, stb. Ezt meg-előzően, 1945. november 15-én már tragikusan leszerepelt a Magyar Népi Szövetség (MNSZ), amikor Groza Péter és Luka László jelenlétében ünnepélyesen kinyilvánították, hogy Erdély teljes egészében térjen vissza Romániához. Akkor is az egyházak emelték fel szavukat az ilyen nemzetárulás ellen: Márton Áron püspök jelenítette meg azt a hatalmas közfelháborodást, amit az MNSZ okozott. A többségi román ígéret tehát nagyon ismerős: hatvan év után, 2007-ben, az EU-ba lépés kapcsán ismét ígéretekkel halmoznak el, de ma már a látszatra sem adnak. A románok rájöttek, hogy a magyar törekvéseket, az erdélyi magyarság jogos igényeit magyarokkal lehet a legkönnyebben leszereltetni. Itt az ideje tehát, hogy többé ne fogadjuk tétlenül az RMDSZ kirakat-rendezési politikáját, amely az erdélyi magyarság autonómiaigényének az elszabotálását jelenti. A püspök úgy fogalmazott, a határmódosítás egyetlen altenatívája az autonómia. Ennek megvalósításához arra is szükség van, hogy az egykoron RMDSZ-keretben elképzelt román-magyar kerekasztalt hozzanak létre, ahol meghatározó román és magyar közéleti személyiségek folytassanak párbeszédet jogos autonómiaigényünkről.


Dr. Csapó I. József, a Székely Nemzeti Tanács elnöke ezt követően az EMNT házszabály-tervezetét ismertette, amely nyugati parlamenti házszabályok alapján készült. A megszavazott tervezet szerint 9 szakbizottság fog felállni, ezek összetételére az Állandó Bizottság az EMNT következő küldöttgyűléséig terjeszt majd elő javaslatokat, amikor a házszabállyal kapcsolatos módosításokat is megvitatják majd. Az Állandó Bizottságba a következő tagok kerültek be: Szász Jenő, Sánta Imre, Borsos Géza, Fodor Imre, Árus Zsolt, Izsák Balázs, György Attila, Tulit Attila, Boros Zoltán, Pécsi Ferenc, Toró T. Tibor, Szilágyi Zsolt, Borbély Zsolt Attila, Mátis Jenő, Szabó László és Hantz Péter. Az EMNT-nek nyolc alelnöke és nyolc jegyzője van, a SZNT elnöke és az EMNT elnöke pedig szintén szavazati joggal vehet részt az Állandó Bizottság ülésein. A házszabály szerint a vezető bizottságot a küldöttek felhatalmazták, hogy a legrövidebb időn belül véglegesítsék a már létező autonómiatervezeteket.


A választásokat követően dr. Csapó I. József beszélt a Székelyföld jogos autonómiaigényéről. Előadásában tucatnyi történelmi példával szemléltette, hogy a régiónak valamennyi feltétele adott az önrendelkezéshez. E feltételek a Nyugat-Európában megvalósult területi autonómiák kiharcolásához voltak nélkülözhetetlenek, és mindezekkel a Székelyföld rendelkezik. Mint fogalmazott, Aranyosszék, az egyetlen már elveszített székely szék, intő példa kell hogy legyen mindannyiunk számára, hogy nincs várakozásra való idő, cselekedni kell. Különben az egykoron szintén színmagyar Aranyosszék sorsára juthat a Székelyföld több más területe, ahol ha a lakosság elveszíti többségi magyar jellegét, területi autonómiát többé nem kérhet.

A küldöttek határozatot és kiáltványt fogadtak el az erdélyi magyarság önkormányzásáról.

Ebben leszögezték, hogy az Erdélyben őshonos magyar nemzeti közösség ragaszkodik évszázados autonómia hagyományaihoz, amely nem sérti Románia területi integritását és nemzeti szuverenitását. Idézet a szövegből: "kinyilvánítjuk igényünket a magyar nemzeti közösség személyi elvű autonómiája, a magyarok által többségben lakott települések sajátos jogállása, a többségben magyarok által lakott régiók autonómiája, valamint ezen autonómiaformák törvénybe foglalása és statútumai törvény általi jóváhagyása iránt. Kijelentjük ugyanakkor, hogy az erdélyi magyar nemzeti közösség autonómiáját a demokratikus jogállamokban használatos eszközökkel, az Európa Tanács és az Európai Unió dokumentumaiban feltüntetett módon és elvek alapján, a parlamenti demokráciában érvényesülő eljárások révén kívánjuk elnyerni." Felkérték Románia parlamentjét, kormányát, az összes politikai erőt, a civil szféra képviselőit, a történelmi egyházakat, hogy a jogállam eszközeivel támogassák a romániai magyarság jogos igényének megvalósítását. Szintén felhívást intéztek a magyar országgyűléshez, a magyar kormányhoz és a magyar közélet összes szereplőjéhez, hogy a romániai magyarság szülőföldjén való megmaradása érdekében segítse az EMNT autonómiatörekvéseit. Úgyszintén felkérték a demokratikus államok és az integrációs intézmények felelős vezetőit, hogy támogassák az erdélyi magyarok önrendelkezési elképzeléseit.


Az EMNT munkálatainak végén a vendégek szólaltak fel, üdvözölték a nemzeti tanács megalakulását:

Az ülés végén valamennyi küldött, közösen a megválasztott vezetőkkel, szívre tett kézzel fogadalmat tett az autonómia mellett, amit legjobb tudása szerint fog szolgálni.

Ezt követően Tőkés László püspök Isten áldását adta a résztvevőkre.

A példás rendben, szervezettségben lezajlott ülés végén a résztvevők elénekelték a magyar himnuszt.


A Székely Nemzeti Tanács január 17-i, Sepsiszentgyörgyre összehívott ülésén egyhangúlag elfogadták Székelyföld autonómia-tervezetét, melyet dr. Csapó I. József dolgozott ki. Döntés született arról, hogy a statútumot Birtalan Ákos háromszéki parlamenti képviselő terjeszti a román törvényhozó testület elé. Az autonómiastatútum-tervezetet további öt parlamenti képviselő támogatja, név szerint: Kovács Zoltán, Kónya-Hamar Sándor, Szilágyi Zsolt, Toró T. Tibor és Vekov Károly. A küldöttgyűlés megszavazta a Székely Nemzeti Tanács címer- és zászló-tervezetét is: kék alapon napot és holdat ábrázoló címer- illetve zászlótervet, amelyet Kónya Ádám nyugalmazott múzeumigazgató tervezett.


Fejlemények:

Az RMDSZ nem ismeri el a Tanácsokat, és nem is tárgyal velük, s a Magyar kormányt is arra ösztönzi, hogy az se tárgyaljon velük.

A Szociáldemokrata Párt szenátusi frakciójának vezetője, Ion Solcanu találkozott az SzNT háromtagú küldöttségével. Ion Solcanu értékelte, hogy az SZNT demokratikus körülmények között alakult meg. Ugyanakkor a román politikus kifejtette, pártja nem ért egyet a területi autonómiával, de Solcanu fontosnak tartja a továbbiakban is a nyílt párbeszédet és kapcsolattartást. (micsoda különbség, az RMDSZ nem tárgyal).

A Magyar kormány nem ismeri el a Tanácsokat, és nem is tárgyal velük.

Birtalan Ákos parlamenti képviselő sajtóközleményében leszögezi: „Nem akarnak a székelyek 25-30 év alatt csángó sorsra jutni, gyökértelenek lenni saját szülőföldjükön”.

„Nem késztethetnek arra, hogy lemondjunk az autonómiáról” jelentette ki Csapó I. József. A Székely Nemzeti Tanács elnöke úgy nyilatkozott, hogy az autonómia-statútumot a román parlamentben való felterjesztésével párhuzamosan, tudósítják az Európai Parlament szakbizottságait, és az Európai Tanácsot is. ”Így szembesül a romániai törvényhozás az autonómia-igénnyel, a konkrét törvényerőre emelhető statútum-tervezettel, ugyanakkor felhívjuk a figyelmüket az európai fórumoknak, hogy a saját gyakorlatuk és jogrendjükhöz igazítva óhajtjuk ennek a kérdésnek a megoldását”.

Szerdán megvizsgálta Székelyföld autonómia-tevezetét Románia Legfelsőbb Védelmi Tanácsa, és „alkotmányellenesnek" nyilvánította azt. Ion Iliescu román államfő az ülést követően kifejtette: nem hoznak semmilyen drasztikus intézkedést a Székely Nemzeti Tanács tagjai ellen, mivel Romániában mindenkinek joga van a jogszabály-kezdeményezéshez. Hozzátette viszont azt is, hogy mivel a romániai kisebbségek parlamenti képviselettel rendelkeznek, a székelyföldi autonómia hívei nem érvelhetnek tervezetük mellett a kisebbségi jogok hiányával. Az államfő szerint Bukarest azért ellenzi az etnikai alapú területi autonómiát, mert az szembehelyezkedik az európai gyakorlat elveivel. Megjegyzés: Mi nem úgy ismerjük Iliescu urat, hogy nem használna ki minden lehetőséget arra, hogy leszámoljon a „nemkívánatos” személyekkel. De jó politikus, nem tesznek semmilyen brutális intézkedést (milyen nagylelkű), mivel Romániában mindenkinek joga van a jogszabály-kezdeményezéshez. Milyen demokratikusak lettek egyből! De nem annyira, hogy az autonómiáról szó is essen. Még Markó úr is negatívan értékelte, hogy a Nemzetbiztonsági és Országvédelmi Tanács (CSAT) egyáltalán napirendre tűzte az EMNT törekvéseinek kivizsgálását, hiszen ez sem, jogilag sem alkotmányosan nem megalapozott. Most már ki cselekszik alkotmányellenesen?

A Ziua keddi számában Adrian Severin volt külügyminiszter azt írja: „a romániai magyar kisebbség parlamenti képviseletének megfelelő szintű szavatolása önmagában nem oldja meg a kisebbségi problémákat, mivel a román politikai elit egész szemléletén kellene változtatni. -A román politikus veszélyesnek mondta az RMDSZ kebelén belüli versengéseket, hiszen - mint írja - annak eredményeként az etnikumközi párbeszéd könnyen áthelyeződhet a parlament padsoraiból az utcára, annak pedig mindenki csak a kárát látná. -A PSD politikusa szerint azonban a hiba a politikai rendszer egészében, a politikai elit berkeiben keresendő. Egy román politikus ugyanis sokkal inkább függ pártjának vezérétől, az ő jóindulatát - és nem a választókét - igyekszik megnyerni. Ez feudális viszonyokat teremt, a politikai elit törzsközösségekre oszlik. Ilyen körülmények között a romániai magyarok még parlamenti "túlképviseletük" esetén sem lehetnének elégedettek, hiszen csak olyan demokráciának élvezhetnék igazán a gyümölcseit, amely az ország minden állampolgára érdekében, azonos módon működne. Egy igazi demokráciában például a magyar kisebbség érdekeit nemcsak az RMDSZ-nek, hanem minden román pártnak egyaránt kellene képviselnie, mégpedig egységes látásmód keretében, mint ahogy az RMDSZ sem csak a magyarok ügyeivel, hanem az egész ország gondjaival is foglalkozik. - Csakhogy Severin szerint a politikai rendszer fogyatékosságai miatt ez a szemlélet nem képes érvényesülni. A pártok merő kényelmességből kizárólag az "etnikai pártokra" hagyják a kisebbségek gondjainak kezelését, ezekkel a politikai alakulatokkal "alkudoznak" a kisebbségi jogokról. A román pártok ugyanis nem rendelkeznek meggyőző kisebbségi programokkal, mert a kisebbségieket "megtűrt idegenekként" kezelik - írja Severin. Megjegyzésünk: Mit tesz Severin? Védi a mostani RMDSZ-t, hogy semmi se változzon! Úgy-e milyen szépen alánk tudnak nyúlni? Mi őszinteséget látunk benne (az is van egy kicsi), de uraim ez a taktika. Egy kicsi őszinteséggel, nagy támogatást akar adni az RMDSZ-nek, vagyis maguknak. Simulékony!

„Az RMDSZ keresztbe fog tenni mindenkinek, aki ellene dolgozik, rontja az RMDSZ esélyeit és rosszat akar tenni a magyarságnak, jelentette ki Markó Béla. A román sajtó felvetette, hogy az RMDSZ nem hajlandó tárgyalni Tőkés Lászlóval. Markó Béla szerint neki 14 éven át szoros kapcsolata volt Tőkéssel, sok energiát fektetett ebbe a dialógusba, amely akkor szakadt meg, amikor Tőkés László a bukaresti bíróságon feljelentette az RMDSZ-t. Az elkövetkezendőkben is hajlandó tárgyalni vele, de csak az RMDSZ keretében, püspökként, vagy a civil társadalom képviselőjeként, nem abban a minőségében, amit most képvisel. Ilyen minőségben kizárt a párbeszéd, mint ahogy kizárt a Kiss Kálmán-féle párttal is, tette hozzá. Arra a kérdésre, hogy az RMDSZ, úgymond, keresztbe tesz- e majd a székely meg magyar tanácsoknak, kijelentette: az RMDSZ mindenkinek keresztbe tesz, aki rosszat akar tenni az erdélyi magyarságnak.

A Magyarok Világszövetségének elnöke, Patrubány Miklós kijelentette, hogy támogatja az SzNT-t, és annak részvételét a magyar-magyar értekezleten.


Kedves Testvéreim, mert mindegy, hogy eddig ismertük-e egymást, vagy sem; tetszik-e egymás arca, vagy sem; szimpatikusak vagyunk-e egymásnak vagy sem; földi dolgokban egyetértünk-e mindenben, vagy sem; de Isten előtt testvérek vagyunk, ha akarjuk, vagy nem. Csak rajtunk múlik, hogy jó testvéri viszonyban tudunk-e élni egymással, vagy sem. Csak rajtunk múlik, hogy egymás jó (pozitív) oldalát ismerjük el és támogatjuk azt vagy sem. De utjaink itt találkoztak itt fizikailag, és lélekben találkoztunk az otthoni testvéreinkkel. Találkoztunk abban, hogy mindegyikünk szereti a közös anyaföldünket, s ezt kész támogatni is, hogy megmaradjon. A jelen helyzetben az anyaföld megmaradása az önrendelkezésen keresztül valósulhat meg. Ennek az autonómiának a megvalósításában kell segítsük otthoni testvéreinket, akiknek van bátorságuk kiállni a mi nevünkben is, hogy megvalósítsák a mi álmunkat is. Azt az álmunkat, amit mi nem tudunk megvalósítani. Ők nem csak anyagiakat áldoznak, hanem családjukat, szabadságukat, esetleg jövőjüket teszik kockázatra az anyaföld megmaradásáért.


Összejövetelünknek csak egy célja van, hogy támogassuk erdélyi testvéreink által elindított önrendelkezési harcukat. Ezért kell ma, megalakítsunk a Magyar Nemzeti Tanács Kanadai Támogatóinak Csoportját.


Bánhegyi Zoltán



A név választás eredménye: